funiQ logo

This article is not available in română. This is the maghiară version of the article.

Pusztamarót

Ez az 1970-es években teljesen elnéptelenedett falu történelmünk egyik tragikus eseményének színhelye. A mohácsi csata után itt is kegyetlen pusztítást végzett a török sereg, melynek során 25 000 ember lelte halálát, illetve került rabságba. A csata helyszínét ma is „Emberölő völgy”-nek nevezik. 

Ma azonban csodaszép kirándulóhely ez a völgy, ahol a táborozókat szálláshely is várja. A nagy rét kiválóan alkalmas piknikezésre, pihenésre, szabadtéri családi vagy közösségi programokra.

A Nyergesújfaluhoz tartozó egykori településen át vezet az Országos Kéktúra és a Kinizsi Százas teljesítménytúra útvonala. Az út mellett patak csordogál és épített tűzrakóhelyek várják a kirándulókat. 

A rét közepén emlékmű található, szélén egy régi temető emlékeztet bennünket arra, hogy néhány évtizede még egy település volt itt.

Az erdőben tavasszal bőven terem a medvehagyma, amely erős fokhagymához hasonló illatával dúsítja a levegőt.

Túraajánlatok

Látnivalók

Történelmi emlékhely

Az emlékhely középpontjában Kovács György fertőhomoki szobrászművész alkotása áll, amely messziről gótikus templom romjának tűnik, valójában azonban szimbólumokkal teli, süttői mészkőből készült kreáció.

Az emlékmű középső elemének tetején lévő kerék formájú motívum a törökök ellen épített szekérvárra utal. Az ez alatt emelkedő boltozattartó pillérek díszítésén megelevenedik a csata történetének néhány mozzanata, köztük a lelki vigaszt nyújtó szerzetessel, a feleségét mentő Dobozi Mihállyal, az Árpád-házi királyok sávos címerét tartó harcossal, egy temetési jelenettel és egy gyermekét mentő asszonnyal. A pillér feljebb kibomlik, és virágzó életfává alakul.

A kör területén álló pillérek az áldozatok előtt fejet hajtó utódokat szimbolizálják. A két hátulsó pilléren pergamenek képe látható Kisfaludy Károly Mohács című verséből vett idézetekkel. Ezekről indul a múltat a jelennel összekötő két boltív életfa ágaira emlékeztetve. A jobb oldali pilléren megjelenik a menekülőkkel tartó pálos szerzetesek jelképe, az íves egyenlő szárú kereszt, a bal oldali pilléren pedig az emlékhelyet kialakító erdészek tölgyfalevél jelképe látható.

Szolgáltatások

Szálláshelyek

Marót-hegyi Sólyomfészek Ifjúsági tábor

Cím: 2525 Bajna, Pusztamaróti tábor
Tel.: +36 30 632 1296
E-mail: marot@t-email.hu
Web: www.pusztamarot.hu

Története

A XIII. században létre jött falu birtokosai eredetileg a Tardos nemzetségbeli Maróti nemesek voltak. A következő században előbb a Bajóti család, később Zsigmond király tulajdonába került. A király 1388-ban az esztergomi érseknek adományozta területet, és egészen a XX. századig érseki birtok maradt. A XIV. század végén az érsek vadászkastélyt építtetett a település közelében, a völgyben pedig halastavakat létesített.

Az elvesztett mohácsi csata és Buda elestét követően a megmaradt magyar fősereg és az ország déli részéből menekülők a természet által jól védett völgyben lévő településen szálltak szembe a török hordával. Az ide menekült 20-25 ezer ember szekereit kör alakba rendezve hevenyészett védelmi vonalat alkotott, amit vizesárkokkal vett körül. A török sereg, miután felfedezte a tábort, Budáról hozatott ágyúk segítségével ostrom alá vette azt, majd három napon át tartó öldöklő küzdelem után törte meg a magyarok ellenállását. A szörnyű csata helyszínét napjainkig "Emberölő völgynek" is nevezik.

A történeti leírások mellett megjelenik egy monda is, amely Dobozi Mihályról és feleségéről, Farmos Ilonáról szól. A férfi megpróbálta kimenteni feleségét a harcból, így lovára kapta, hogy elmeneküljenek a törökök elől. A ló azonban nem bírta a kettős terhet, és roskadozni kezdett, mire Ilona könyörgött a férjének, hogy ölje meg őt (nehogy az ellenség kezére jusson), Mihály pedig meneküljön. Mikor a törökök már majdnem utolérték őket, az asszony váratlanul leugrott az állat hátáról. A férfi nem akarta, hogy feleségét elrabolja az ellenség, így kardjával leszúrta a nőt, ő maga pedig megfordította lovát és a törökök közé vágtatott, ereje végéig küzdött az ellenséggel és hősként halt meg.

A települést az 1945 utáni kitelepítésekig maroknyi sváb anyanyelvű lakosság lakta, később helyükre bányászokat telepítettek be, akik lassanként hagyták el otthonaikat, beköltözve a közeli Tatabánya vagy Oroszlány bányászlakótelepeinek egyikébe. A falu az 1970-es években néptelenedett el végleg, emlékét már csak a temető őrzi.