A község környékén jelentős római település volt, a régészek lakóépületek és egy ókeresztény bazilika alapfalaira bukkantak. Egy falfestménydarab, amely szőlőt tartó madárfejet ábrázolt, bizonyította a rómaiak szőlőtermesztését a vidéken.

Első írásos említése – Kőkút néven – 1338-ból való. A határában fakadó szénsavas, vasas ízű forrás vizét már a rómaiak is ismerték. Mégis évszázadokon át hasznosítatlan maradt, csak az 1930-as években kezdték palackozni. Mai nevét Theodora bizánci császárnőről kapta, akinek – a legenda szerint – nagyon kedvelt itala volt.

Aki a bort jobban kedveli, minden bizonnyal talál kedvére valót a szőlőhegy pincéiben.