Monostorapáti
Az Eger-patak völgyének erdei között megbúvó kis falu Monostorapáti. Gyönyörű természeti környezete számos kirándulási és túrázási lehetőséget nyújt: sétálhatunk a patakvölgyben, frissítő források vizét kóstolhatjuk meg, jelzett turistautakon barangolhatunk, felmászhatunk az Eötvös kilátóra, ahonnan a Balatonra is kilátás nyílik. Nagyobb ügyességet igényel az Ördög-szikla meghódítása. Bejárhatjuk a faluban kialakított 3 útvonalat is: a Bortúrát némi tortúrával, a Szent helyek – Szent kutakat vagy a Falusétát. A túrák, kirándulások fáradalmait a hosszú, egyenes szőlősorok aljában meghúzódó boros pincékben egy pohár bor mellett pihenhetjük ki. Mivel a terület vadban is gazdag vadászatokon is részt vehetünk. A faluban számos kulturális program is vár minket: ezek közül a legnagyobb a Művészetek-völgye fesztivál, de helyi színjátszó csoportok, néptánc együttesek és kórusok fellépéseire is érdemes ellátogatni. Legnagyobb hagyományőrző rendezvényeik közé tartozik még a szüreti felvonulás, farsangi mulatság és búcsú is.
Túraajánlatok
Kerékpártúrák
Látnivalók
Határában, a községtől K-re az erdőben, az egykori Almád falu 1121-ben felszentelt bencés apátságának csekély romja található. Az Eger-patakon egykor (XVI. sz.) hat vízimalom működött, egy 1792-ből származó térkép már csak kettőt tüntet fel. Ma már csak egy malom maradványa látható. A község barokk katolikus templomát Padányi Bíró Márton veszprémi püspök építtette. Oltárképe Nepomuki Szt. Jánost ábrázolja, Xaverisch Ferdinánd (Xavér Ferenc) munkája. Az 1993-ben létrehozott falumúzeum (Iskola u. 2.; helytörténeti és néprajzi gyűjtemény) egy, a községre hagyott magángyűjteményből alakult ki. Nyitva tartás: nyári időszakban. Egyéb időben, előzetes bejelentésre bármikor megtekinthető. Nyaranta – Kapolcshoz hasonlóan – Monostorapáti is helyet ad a „Művészetek Völgye” kulturális rendezvénysorozatnak.
Története
A középkori falu az apátság birtoka volt, innen az Apáti név. A XVI. században Almádapátinak is nevezték, majd a Monostorapáti név állandósult. Ebben az időben (1520) az apátságot már csak néhány szerzetes lakta. A török csapatok feldúlták a kolostort, a szerzetesek elmenekültek, az épület azóta pusztul. A falu a XVI. század végén már a veszprémi püspök birtok volt, és maradt egészen a jobbágyfelszabadításig (1848).