Magyarnándor
Magyarnándor község a Cserhát lapos dombjai között fekszik, környezetét az egyik legszebb nógrádi tájnak mondják.
Érdemes körbesétálni az 1997-ben épített, gyönyörű fekvésű Rézparti víztározót. A délről hegyekkel határolt tónál rendszeresen rendeznek horgászversenyeket is.
A környékbeli erdőkben jelentős számú szarvas, őz és vaddisznó él, ezért a falu gyakori látogatói a sportvadászok.
Túraajánlatok
Látnivalók
Reviczky-kastély (volt Buttler-kastély) A műemléki védelem alatt álló kastély 1822-ben épült, körülötte természetvédelmi területté nyilvánított három hektáros park van.
Szent Miklós-templom A mai templom helyén valaha egy középkori templom állt, amelyet a maihoz hasonlóan Szent Miklós tiszteletére szenteltek fel. A ma látható, klasszicista stílusú templom 1858-ra épült fel. A templom mellett XVIII. századi kőből épült harangtorony áll, előtte pedig XX. századi kőkeresztet találunk.
Rézparti-víztározó, horgásztó 1997-ben kezdték meg a közel 9 hektáros víztározó kialakítását Cserháthaláp és Magyarnándor határában. A mesterséges horgásztó autóval is könnyen megközelíthető, a tavat pedig a kialakított gyalogúton körbe is kerülhetjük. Egyik oldalán dombok, a másikon lankás terület várja a pihenni vágyót.
I. világháborús emlékmű Az 1933-ban, az I. világháború emlékére készült emlékmű különlegessége a tetején található Szent Korona másolat, ami 1989-ben került vissza a helyére. Előtte rohamsisak, majd vörös csillag díszelgett évtizedekig az emlékmű tetején.
Tikos kripta A templom alatti kis utcából közelíthető meg a XVIII. századi családi kripta.
Egyéb látnivalók: Nepomuki Szent János-szobor, Szentképtartó oszlop, tájház, vasútállomás épülete, Anya gyermekével-szobor, pincesor.
Története
A települést eredetileg Nándornak hívták, amely valószínűleg egy bolgár népnévből származik. Az elnevezés alapján valószínűsíthető, hogy a IX. századi bolgár dukátus idején katonai szállást létesítettek a mai község területén. A község nevét 1906-ban változtatták Magyarnándorra.
Egy 1287-ben kiállított oklevél említi először Nádort, az 1332-es iratokból pedig kiderül, a falunak ekkor már fennállt a plébániája. A XIV. század közepén – a környező falvaktól eltérően – szlovák telepesek nem, csak magyar ajkú, római katolikus vallásúak éltek a területen.
Az 1559-es török adóösszeírás mint a budai szandzsákban Mehmed bin Musztafa tímárbirtokaként említette a falut, ahol 25 adófizető lakos élt. A török megszállás ideján még a középkori Szent Miklós-templom állt a faluban, amely valószínűleg egy apró, szalmatetős épület volt.
A XVI. század végén Nádasdy Ferenc tulajdonában volt a terület, a következő évszázad első felében azonban ismét hódoltsági területként említik a feljegyzések. 1660-ban Balassa Imrének voltak itt jelentős részbirtokai. 1740-ben Jeszenszky- és Gerhard családok voltak az itteni birtokosok. 30 évvel később részben az alsópetényi uradalomhoz tartozott, részben Eszterházy Miklósé volt. 1826-ben pedig a báró Prónay család birtoka.
A török időket követően a lakosság növekedésével együtt különféle mesteremberek is letelepedtek a faluban. Említést tesznek például molnárról, serfőzőről, kovácsról.
Nándorban született 1767-ben Poroszlay János, aki a váci papnevelő intézet tanára, később kanonok, majd székesegyházi főesperes, végül őrkanonok lett. Ő volt az a személy, aki jelentős anyagi juttatást biztosított a mai Szent Miklós-templom felépítéséhez.
Az 1780-as évekből származó dokumentumok szerint ebben az időben 602 lakosa volt Nándornak, és mindössze két szilárd épülete: a templom és a plébánia.
Az Aszód-Balassagyarmat közötti vasútvonalat 1896-ban adták át, a főváros elérését ez tette lehetővé. A vasút a község gazdasági fejlődésére is jótékonyan hatott.