A középkori eredetű templomot már egy 1333-as forrás is említi, és szerencsés módon a török portyák során sem pusztult el az épület. Mai külsejét akkor nyerte el, amikor a felekezet 1790-ban barokk stílusban átépíttette és bővítette. A korábbi, román stílusú templom létezésére csak az 1957-es felújításkor derült fény, amikor is a vakolat alatt megtalálták a lőrés ablakokat és a középkori kaput.

A templomkertben áll az egyház egykori magtárépülete, amely most gyülekezeti házként funkcionál. 

Az ellenreformáció idején a helyi lelkipásztort, Zsédenyi Istvánt gályarabságra ítélte a veszprémi püspök. A felekezet tragikus eseményének egy gálya formájú emlékművet szenteltek a templom kertjében.