funiQ logo

This article is not available in română. This is the maghiară version of the article.

Tatabánya

A Gerecse és a Vértes találkozásánál, a Tatai-árokban fekvő, több mint 75000 lakosú város. Alsógalla, Bánhida, Felsőgalla és Tatabánya községek 1947-es egyesítésével jött létre, és 1950-től Komárom-Esztergom megye székhelye.

Életfa – Emese Álma, József Attila: Nem, Nem Soha! című versének szobra (Péterfy László alkotása, 2000)
Életfa – Emese Álma, József Attila: Nem, Nem Soha! című versének szobra (Péterfy László alkotása, 2000) Photo: funiQ

Túraajánlatok

A Tatabánya vá.-tól induló P turistaúton felkereshetjük a Turul-emlékművet és a Szelim-lyukat, majd a jelzést tovább követve a Csúcsos-hegy, a Kopasz-hegy, a Halyagos és az Őzfej alkotta területre, a Gerecse turistaúthálózatának legsűrűbb részére érünk.

A P jelzésből leágazó széles, kényelmes nyiladéki földúton haladó Pa turistajelzés a Csúcsos-hegyre, a tatabányai szénbányászat emlékére állított, 24 m magas Aknatorony-kilátóhoz (mellette bányászemlékmű, sajnos méltatlan állapotban) visz fel. Mint az építmény neve is jelzi, egy igazi teherszállítóakna-torony szolgál kilátó gyanánt. E hatalmas acélmonstrumot a Tatabányai Szénbányák Vállalat XII/A üzeméből szállították ide 1982-ben.

Alsógalláról, a Panoráma úton indulnak a KbS+Sb jelzések, amelyek szétágazva több, Tatabányára visszatérő körtúrára, távolabb vezető túrára (Tarján, Vértestolna, Vértesszőlős stb.) nyújtanak lehetőséget.

További kirándulási lehetőség a felsőgallai Kálvária-hegy. A 324 m-es magaslat szikla-alakzatai, barlangjai (Csontos-barlang, Réteg-barlang) és a növénytársulása kiemelt természeti értéket képviselnek.

Tatabányától északra található az újvárosi szanatórium. Az épületegyüttest 16 hektáros arborétum jellegű kert övezi. Az erdőből és mesterségesen telepített növényegyedekből (pl. simafenyő, hamisciprus) álló tájképi kert 1984 óta védett.

További kikapcsolódási lehetőséget nyújt a 22–30 °C vízhőmérsékletű bánhidai strand, az újvárosi csónakázótó. Aki pedig horgászni szeret, az Erőmű-tónál hódolhat e szenvedélyének.

Látnivalók

A barokk stílusú alsógallai római katolikus templomot 1765-66 között építették Fellner Jakab tervei alapján, majd 1831-ben újjáépítették. Barokk főoltára és keresztelőkútja XVIII. századi, empire szószéke 1800 körül készült. Az 1755-ben épült bánhidai barokk római katolikus plébániaház és az 1753-ben felépült barokk Lapatári-malom szintén Fellner Jakab munkái.

A bánhidai római katolikus templom román kori, romos elődjét Fellner Jakab 1776-ban átépítette, de ezt a templomot 1885-ben lebontották. Helyére Feszty Adolf tervei alapján, neoromán stílusban újat emeltek, amelynek oldalfalába beépítették a középkori templom kapujának részleteit.

A késő barokk stílusú felsőgallai római katolikus templom 1794–98 között, Grossmann József tervei alapján épült. Az oltárok, a szószék és az orgona szintén a XVIII. századból valók.

Szűz Mária neve-templom (felsőgallai templom)
Szűz Mária neve-templom (felsőgallai templom) Photo: funiQ

A felsőgallai kálváriáról fantasztikus kilátás nyílik az egész városra.

A Tatabányai Múzeumot 1971-ben, a Megyei Múzeumi Szervezet újkori gyűjteményéből hozták létre, majd 1992-ben, az őskoroktól a középkorig terjedő időszakot átfogó régészeti tárlattal bővítették. Állandó kiállításai: „Tatabánya története az őskortól a várossá alakulásig, 1947-ig”, valamint Boglár Lajos néprajzkutató dél-amerikai gyűjtőútjának anyagából szervezett indián gyűjtemény, a „Dél-keresztje alatt”.

Nyitva: kedd–vasárnap: 11:00–17:00
Tel: 34/310-495
a tatabányai múzeum bejárata a Vértes Agórájában
A tatabányai múzeum bejárata a Vértes Agórájában Photo: funiQ

A Tatai Múzeumhoz tartozó Ipari Skanzenben, azon belül a Szabadtéri Bányászati Múzeumban a bányászkodás kezdetétől az utolsó pillanatáig használt eszközök és gépek kerültek elhelyezésre. A szénmedence utolsó üzeménél, a XV-ös aknánál kialakított szabadtéri kiállítást az egykori bányaüzem épületegyüttese egészíti ki: az aknatorony a gépházzal, a kovácsműhely (benne az eredeti felszerelése), az öltöző- és fürdőépület, a víztorony, a telefonközpont, valamint a régi irodaépület. Ez utóbbiban látható a rekonstruált üzemvezetői iroda, a bányamérnöki iroda térképasztallal, műszerekkel és egyéb eszközökkel, valamint a környék bányáiból előkerült ásványok (legnevezetesebb darab a Csordakútról származó mellit) és ősmaradványok kiállítása.

A skanzen egyik legkedveltebb része az a két régi, hatlakásos bányász lakóház, a „hatajtósok”, melyek berendezett lakásaiban megismerhetjük a bányászok különböző rétegeinek az életkörülményeit a XIX–XX. század fordulójától az 1950-es évekig. Néhány lakásban hajdani bányászkolóniákban működő boltokat rendeztek be.

Vágóhíd u. 1.
Tel.: 34/311-076

Az Iskolamúzeum az egykori római katolikus népiskola 1873-ban emelt épületében működött, majd 2006-ban átköltözött az Ipari Skanzen területére, a régi iskola mintájára épített házba. Az épületben iskolatörténeti kiállítás, valamint két berendezett osztályterem látható az 1920–30-as, illetve az 1960–70-es évekből.

Bánhidán, a Gellért tér egyik szépen felújított épületében található a Szlovák Tájház.

A város fölé magasodó Kő-hegy peremének rétegzett dachsteini mészkőszirtjén áll a millennium kapcsán kezdeményezett, végül 1907-ben, a bánhidai csata (907. július 6.) emlékére állított Turul-emlékmű. A 8 méter magas, kövekből épített talapzaton álló, karmai közt Árpád kardját tartó és a fején koronát viselő turul közel 15 méteres szárnyfesztávjával Európa legnagyobb fémből készült madara.

Turul szobor
Turul szobor Photo: funiQ

Az emlékmű Donáth Gyula szobrászművész tervei alapján készült, teraszáról igen szép kilátás nyílik az alattunk elterülő városra és a távoli Vértesre. A turul (a kerecsensólyomnak megfeleltethető) ősi magyar jelkép. Az Álmos-legenda szerint Emesét, Álmos fejedelem anyját az álmában megjelent turul termékenyítette meg, és azt jósolta, hogy a születendő gyermek királyok őse lesz. A honfoglalás legendájában pedig az őseink a fejedelem álmától vezérelve – melyben a turul mentette meg állataikat a rájuk támadó sasoktól – addig követték a turult, míg el nem tűnt a szemük elől, és azon a helyen – a kerecsensolymok földjén – letelepedtek.

A környező parkerdőben kellemes sétákat tehetünk. A Turultól induló rövid, szerpentinező, majd szintben folytatódó ösvényen felkereshetjük a néhány percre lévő, két egymás melletti bejárattal rendelkező Szelim-lyukat. Ezt a hajdani forrásbarlangot az őskori leletei (40 ezer évvel ezelőtti embercsontok, szerszámok, tűzrakóhely, állati csontok) tették híressé. A bejáratától ragyogó kilátás nyílik Tatabányára.

A hagyomány szerint Szolimán seregének közeledtére a barlang üregeibe rejtőzött a környék lakossága. Miután a törökök ezt észrevették, lezárták és rájuk gyújtották a barlangot, ahol mindenki odaveszett. Egy másik legenda arról szól, hogy a tatárjárás idején az egyik vértesi várparancsnok neje menedéket keresett gyermekével a barlangban, de az ott tartózkodók megtagadták tőlük a bebocsájtást. Találkozván a környéken portyázó tatárokkal, az asszony bosszúból elárulta a barlangban rejtőzködőket. A tatárok megölték őt, és mivel nem tudtak lentről a barlangba jutni, a hegy tetején árkot kezdtek ásni, hogy bejussanak. A barlang boltozata beomlott és a törmelék maga alá temette a bent lévőket.

2013 tavaszán nyitotta meg kapuit a belvárosban a város közművelődési intézménye a Vértes Agórája, mely színházteremmel, kamarateremmel, kávézóval és étteremmel várja a látogatókat.

a Vértes Agórája
A Vértes Agórája Photo: funiQ

Jászai Mari Színház

Tatabánya sziklamászó hely (via ferrata) Tatabánya egyik legnépszerűbb kirándulóhelyét, a Turul-emlékművet öleli körbe a város 2014-ben átadott három (és fél) via ferrata útvonala. Az itt kialakított fix drótköteles sziklamászópályákat csak gyakorlott via ferrátázóknak ajánlják az útszakaszok nehézsége miatt.

Szent István plébániatemplom

Története

Területén már a történelem előtti idők embere is megtelepedett. A nagyszámú paleolitikumi és neolitikumi lelet tanúsága szerint a város fölött nyíló Szelim-lyuk őskori elődeink kedvelt lakhelye volt. A rézkorból (felsőgallai leletek), a bronzkorból (mészbetétes edények és településmaradványok Bánhidáról), a vaskorból (kertvárosi leletek), a rómaiak idejéből (épületromok és temető) és a népvándorlás korából (avar vaskengyel, kopja és temető) számtalan tárgyi emlék került elő a környékről, a honfoglalás idejéből pedig egy település nyomaira bukkantak a Dózsakert nevű városrészen.

a Vértes Agórája előtti tér
A Vértes Agórája előtti tér Photo: funiQ

A legenda szerint Bánhidán győzte le Árpád serege Szvatopluk hadát 894-ben. Ami viszont történelmi tény: 907-ben győzelmet arattak a magyarok a Liutpold (Leopold) őrgróf és Theotmar salzburgi érsek vezette bajor sereg fölött Bánhidánál. A bajorok ezt követően lemondtak Alsó-, valamint Felső-Pannóniáról és visszavonultak az Enns folyó mögé. Ez az ütközet később a bánhidai csata néven vált ismertté.

Gallát 1251-ben, Bánhidát pedig 1288-ban említették először oklevelek. A XVI. századig Tata várbirtokai voltak, majd Vitány várához tartoztak. Egy 1440-es oklevél már két Gallát említ. Alsó- és Felsőgalla 1529-ben, Bánhida pedig 1543-ban elpusztult a törökdúlások miatt. A következő évszázad folyamán részlegesen visszatelepültek, s ezekben az időkben sok tulajdonos váltogatta egymást.

1727-ben Esterházy József megvásárolta Tatát a hozzá tartozó falvakkal együtt, így Alsógalla, Felsőgalla és Bánhida a tatai-gesztesi uradalom része lett. 1733-tól Németországból jött katolikus családokat költöztettek ide a hiányzó lakosság pótlására (leszármazottaik ma is élnek). Alsógalla és Bánhida az eredeti helyén, Felsőgalla viszont egy kicsit dél-keletebbre épült újra.

visszaverődések
Visszaverődések Photo: funiQ

Bár a települések főleg német ajkúak lettek, lakói részt vettek az 1848–49-es szabadságharcban. A gazdasági fejlődés 1884 után, az Újszőny–Budapest vasútvonal megépítésével felgyorsult, de igazán nagy lökést a falvak területén felfedezett szén jelentette. 1896 karácsonyán megnyitották a települések hármashatáránál lévő Esterházy-aknát, majd ezt követően a többi aknát is.

Alsógalla részeként felépült határában az Ótelep bányászkolónia, amely 1902-ben Tatabánya néven önálló község lett, így a XX. század elejére kialakult az a négy község, melyek egyesítésével 1947-ben létrehozták Tatabánya városát. A tatabányai bányászok kizsákmányolása és sanyarú helyzete miatt a XIX. század végétől egymást követték a sztrájkok, a város a hazai munkásmozgalom egyik központja lett.

bányász emlékmű
Bányász emlékmű Photo: funiQ

Az itt bányászott eocén és oligocén szén 5300–5600 cal fűtőértékű volt és kevés ballasztot tartalmazott. A szénbányászat meghatározta Tatabánya ipari arculatát, erőmű, mészégetőmű, cement-, tégla-, alumínium- és brikettgyártás illetve vegyipar települt a városba, bányászati kutatóintézetet létesítettek. A bányászat a széntelepek fokozatos kimerülésével az 1990-es évek elejére megszűnt, de gazdasági okok miatt bezárták a cement- és alumíniumgyárat is.