A novai templomot az 1777-ben létrehozott Szombathelyi püspökség első püspöke, Felsőszopori Szily János építtette 1778-ban.

A puritán külső által takart pompás, barokk templombelső Hefele Menyhért elképzelései alapján valósult meg. A belső festés a hazánkban alkotó, osztrák Dorfmeister István munkája. Berendezési tárgyaira, amelyeket Roszt Simon és Pehm József faszobrászok faragtak, a késő barokk, copf stílus a jellemző. Egy manuálos, 6+4 regiszteres orgonáját 1782-ben építette Treffer János. A Szűzanyának emelt főoltárán egy áldozati bárányt láthatunk, a Dorfmeister által festett oltárkép pedig a Boldogságos Szűzanya mennybevitelét ábrázolja. Az oltárkép jelenetéhez kapcsolódik a fölötte lévő freskó is, ahol mintha a lent történő mennybemenetelt várná Isten. Mellékoltárai Péter és Pál apostolok, Keresztelő Szent János, illetve a Szentkereszt tiszteletére készültek. A sekrestyében látható, fából faragott Szentháromság-szobor idősebb a templomnál, még a korábban itt álló gótikus templom dísze volt.

A templom érdekessége, hogy ha két szenteltvíztartójából az egyikbe belesúgunk valamit, azt hallani lehet a másiknál fülelve. Ritka az ilyesmi az európai templomokban: a hangot a bolthajlásban lévő mélyedés vezeti.

Az épület teljes rekonstrukciójára 1995 és 2006 között került sor.