A község nevében a Kővágó előtag a közelben fekvő kőtengerre, valamint a kövek bányászatára és malomkővé faragására utal.

Kővágóörs egy különleges geológiai képződményen, a pannon kori tenger megkövesedett homokturzásán jött létre. Valamikor a pliocén kor folyamán a vulkanikus utóműködésnek köszönhetően a mai kőtengerek területén hévizes források törtek fel, amelyek a Káli-medencében akkor lévő enyhén sós vizes homokkal keveredve kemény kőhalmazzá ragasztotta össze a fehér homokot. A cementet helyettesítő kovás oldatok felszabadulása után ezek az elkövesedett gócok növekedtek, egyre nagyobb kő gumókat hozva létre, miközben a környező talaj továbbra is laza szerkezetű maradt.

A kialakuló kőhátak hossza elérheti a fél km-t is, szélességük viszont mindössze 50-100 méter. A homokkővé cementálódott zóna vastagsága 10 méter körüli. Az itt fellelhető kövek érdekessége, hogy csak néhány ásvány keményebb nála, ilyenek például a topáz és a gyémánt. Ennek a keménységnek és egyenletes szemcseméretű szerkezetének köszönhető, hogy kiváló malomköveket tudtak belőle készíteni.

Az Káli-medencét egy időben szinte teljesen a kőtenger uralta, ám mára a kövek nagy részét elhordták, kibányászták, így ma már csak 3 nagyobb, összefüggő területen tekinthető meg az egykori kőtenger: Szentbékkállán, Salföldön és itt, Kővágóörsön. Ezeken a területeken sem kell már a széthordástól félni, ugyanis védett területekről van szó.

A kövekbe a víz és szél kis barlangokat, apró tavakat formált. A kőtenger békés környezete gazdag növényzetnek és állatvilágnak ad otthont, így találhatunk itt borókát, galagonyát, színes mohafoltokat, kis fácskákat, zuzmókat. Ha pedig leülünk kicsit és azonosulunk a nyugodt tájjal, könnyen láthatunk a köveken napozó, vagy a kövek között futkározó gyíkokat.